Ausztrália időjárása igen szélsőséges, északi területeit trópusi forróság, déli részét a mérsékelt óceáni éghajlat jellemzi. Érdekessége, hogy az óceánokkal körülvett ország ugyanakkor rendkívül szegény csapadékban, különösen a sivatagos belső területeken.
Monszun idején, amikor a sivatagot a száraz hónapok, sőt évek után valóságos felhőszakadással önti el, virágerdő nyílik beláthatatlan messzeségben. Az ausztrál nyár novembertől áprilisig tart. A kontinens északi részén a december a legmelegebb, míg a déli államokban, januárban és februárban kell hőségre számítani.
A természeti erőforrások közül szinte minden ásvány megtalálható az országban, ezek közül legjelentősebb a gyémánt. Van ezek között fekete, a nagyon ritka rózsaszínű, majd a zöld, a kék színű gyémánt, amelyek
elkápráztatják a vásárlókat. Dél-Afrika az első helyen áll a gyémánt termelésben, Ausztrália a második helyet foglalja el világviszonylatban.
A természeti veszélyforrásokat sem szabad figyelmen kívül hagyni. Találkozhatunk part menti ciklonokkal, aszállyal, bozóttüzekkel. Annak ellenére, hogy ez utóbbi nagyon veszélyes, mégis sok hasznos bozóttűz van. Hogyan lehetséges ez? Bent a kontinensen az egyik fajta eukaliptusz fának olyan magtermése van, amely csak a hő hatására pattan szét és ezáltal tud meggyökerezni.
A Nagy-Korallzátony védett nemzeti park, a világörökség része.
A kőkorallok sok napfényt igényelnek, ezért a tenger felszíne közelében, 5-10 mélységig tenyésznek a legjobban. A világnak sok helyén található nagyon szép korallképződmény, de a nagykorall zátony a világ első helyén áll, 1900 km hosszan húzódik, még az űrből is látható. Nagy idegenforgalmi látványosság a turizmus szempontjából, de annyi bizonyos, hogy akadályozza a nagy forgalmú hajózást.
Ausztráliában nagy megtiszteltetésnek számít, ha egy gyereket 8-10 évesen felveszik a vízi mentő iskolába. A tanítás 8-9 évig is eltart, miközben különböző vizsgát kell tenniük az egyre erősödő és izmosodó fiataloknak.
Nagyon fejlett technikával vannak ellátva a tengerparton húzódó őrtornyok, hajórajjal, nagy teljesítményű tengeri csónakokkal rendelkeznek a vízi mentők.
Állatvilága
Ha valaki meghallja, hogy Ausztrália, rögtön a kenguruk jutnak az eszébe, akik parányi utódokat ellenek és azokat a hasukon feltüremlett bőrredőben /erszényben / levő emlőkön táplálják. Egyébként védett, növényevő, pusztai állat. Több fajtája ismert. "Nagyon gyorsan tudnak futni, rövid távon 60-80 kilométeres óránkénti sebességet is elérik. Általában 1,5 - 2 métert szökellnek, de menekülés közben 8-10 méternyire is képesek ugrani. Nagyot rúgnak, nem szabad közelükbe menni.
További nemzeti állata még a kontinensnek a koala, az emu, a kacsacsőrű emlős, ezek mind védett állatok.
 |  |  |  |
Ausztrália különös madarai közül kettőt kell feltétlenül megemlíteni:
Az egyik az ausztráliai fekete hattyú, mert az európai ember csak a fehér hattyút ismeri.
A másik, a több ezer madár közül, a lantfarkú madár. Különösen a hím madár hangja lenyűgöző, olyan csodálatos dallamokat komponál, amelyeket a zeneszerzők is megirigyelhetnének. Egy éven át készíti a négy méter átmérőjű dombos fészkét annak ellenére, hogy a madár csak tyúk nagyságú.
A zoológusok szerint Ausztráliában két krokodilusfaj él. Az édesvízi fordul elő gyakrabban, körülbelül 3 méter hosszúra nő meg, és veszélytelen az emberre. A másik faj, a sós vízi vagy torkolati krokodilus kifejlett példányai a 7 métert is elérik és az embert is megtámadják. A halálos balesetek 80 %- ért a turisták magukat okolhatják, hiszen mindenütt ki van írva a krokodil veszélyt jelző tábla és ezeket figyelmen kívül hagyva mégis beugranak a folyóba.
A turistákat táblák, hangosbemondók figyelmeztetik folyamatosan a tenger különböző veszélyeire, ezeket a figyelmeztetéseket be kell tartani. A tengerben számos áramlat van, megvan a technikája annak is, hogyan lehet kijutni épségben ezekböl az áramlatokból. Ha valaki nem tud jól úszni vagy bizonytalan, térden felül ne menjen be a tengerbe.
Az Ausztráliába túrázó ember jó ha tudja, a mintegy 140 kígyó faj közül húsznak a marása okozhat halált. A gyerekek már kiskorukban megtanulják azt, hogy nem szabad bebújni azonnal a cipőbe, gumicsizmába, hanem csak akkor, amikor megrázták azt. A kígyó védett állat s elpusztítása komoly pénzbüntetéssel jár.
Egyébként az ausztrál emberek sokat kirándulnak, szeretik és tisztelik a természetet.
A halfajok száma több mint 2200. Ebből körülbelül 100 a cápa és több mint 50 a rája féle. A horgászok fő vadászterülete a tenger. A magyar turisták gyakran a parti szikláról horgásznak, de ez elég veszélyes. Egészen váratlanul nagy hullámtörés támadhat, amely lesodorhatja a horgászt. Ausztrália keleti, déli partjai előtt gyakoriak az "emberevő "cápák. Van köztük olyan, amely 4-6 méter hosszú, a nagy feje a buldogéhoz hasonlít és sok embert tett már nyomorékká."
Mindez megint nem a cápa hibája, hanem az emberé. Általában a szörfözők szoktak áldozatul esni a cápatámadásnak.
Ami a növényzetét illeti, vannak olyanok, amelyek a Földön sehol máshol nem találhatók meg. Nem véletlen, hogy az Ausztráliába induló repülőgépek a kontinenset megelőző megállóhelyeken fertőtlenítésen esnek át. /pl. Kuala- Lumpurból, Szingapúrból, Hongkongból érkezők./ Az Ausztráliába beutazó utasok igen szigorú vámvizsgálaton esnek át, be kell tartani a szigorú előírásokat. Semmiféle faanyag, növény, mag, csont, hús, toll, vagy bármilyen élő állat bevitele tilos, mert védik a földrész terményeit a fertőzésektől.
Ausztráliában találhatók az eukaliptuszok, amelynek mintegy 400 faja él. Ez az örökzöld fa nagyon tud alkalmazkodni a földrész szélsőséges éghajlatához.
Elérheti a 100-150 méter magasságot is. Az ausztrálok gumifának nevezik, mert ha a fa kérgét megsértik, ragadós gyanta folyik belőle.
Érdekesek még a palackfák, mert kiszélesedett törzsük sörösüveghez hasonlít, vizet tartalmaz, amelyiket még nem csapolták meg. Ezek a fák Nyugat-Ausztrália északi részén találhatók. Ausztrália nedvesebb területein a páfrányfák egész erdőségeket alkotnak és nagyon lassan nőnek.
Rengeteg a színes virágos növény, az egyik legcsodálatosabb az orchidea, amelyből mintegy hatszázféle található a kontinensen.
Búcsúzzunk el Ausztráliától, ettől a különös országtól néhány szép felvétellel, ahol a vadregényes vidék mellett a városi élet, az egészen más. Ott is, mint a világ más városaiban, az emberek vásárolnak, rohannak, autóznak, partikra járnak és élik a világukat!
A kloákás emlősök közös vonása, hogy a húgy-, az ivar- és a tápcsatorna kivezetése egy közös nyílással, a kloákával történik. Említett csoport képviselői ráadásul tojásokkal szaporodnak, az emlősök közt egyedülálló módon. Ugyan tejmirigyeik vannak, de azok nem tömörülnek emlőbe. A tojásrakóknak összesen három faja ismert. A kacsacsőrű-emlős félig vízi életmódú, táplálékát Tasmánia és Kelet-Ausztrália zavaros folyóvizeiben keresi. Nevét csőrszerű képződményéről kapta, fogai nincsenek, legfeljebb a fiataloknál. További érdekessége, hogy szarubevonatos csőre elektromos jelekre is érzékeny. A hangyászsünféléknek két faja, a hosszúcsőrű és a rövidcsőrű hangyászsün ismert. Testüket szőr mellett tüskék is borítják, fogatlanok, hosszú nyelvükkel termeszeket és más gerincteleneket zsákmányolnak. Ausztrália, Tasmánia és Új-Guinea déli részén honosak. Képen: kacsacsőrű emlős.
